Előző rész >>> Első rész >>> A várandósság a huszadik héttől valódi terhességgé vált. Semmi bajom nem volt, és mégis minden bajom volt. Szerencsére a hasamon kívül szinte nem is híztam semmit, ami a megevett ételmennyiséget tekintve valóságos csoda. Mégis nehezen vettem a levegőt, a tetőtérbe vezető lépcsőn félúton meg kellett állnom pihenni, mert majd’… Tovább »

Előző rész >>> Miközben győzködtem a családot, hogy nem jópofa tréfáról van szó, majd igyekeztem oldani a meggyőzés utáni döbbenetet, a magam lelki egyensúlya is helyreállt. Egyre szívesebben láttam magam lelki szemeimmel, két babával a karomon, és ábrándoztam, amint a kétcopfos, totyogós kislányokkal majd kertészkedünk, virágos kosárral a karunkon sétálgatunk a nyári réten, később a… Tovább »

Folytatásos “élménybeszámoló” a pécsi koraszülött intenzíven töltött hat hétről, és az azt megelőző eseményekről.   Előzmények Egy-két-sok(k) 2012. május 30-a, szerda volt életem legszélsőségesebb napja. 24 órán belül a legszörnyűbb és legcsodálatosabb dolgokat éltem át. Az egész terhességem ilyen kettős volt – mindenféle értelemben. Marci fiam harmadik születésnapja után határoztuk el, hogy mégiscsak belevágunk negyedszerre… Tovább »