Első rész >>                                                                Az előző rész>> Hétvégén a nagyok teljesen bezsongtak a hírtől, hogy pár nap múlva hazaköltözünk. Bejárkáltak a babaszobába, kinyitogatták a szekrényajtót, kihúzogatták a pelenkás fiókot. Misi többször le is feküdt ábrándozni a szoptatós kanapéra – szóval foglalkoztatta őket az ikertesók hazatérése. Bennem vegyes érzések kavarogtak. Az örömnél szinte nagyobb volt az aggódás,… Tovább »

Első rész >>                                                                Az előző rész>> Az Anyaszállás Reggelre mintha elfújták volna a fáradtságot és a rosszkedvet. Vidáman, lendületesen fejtem egyet, Marcinak is jutott belőle. A kiadós reggeli után gyorsan összepakoltunk, az összes gyerekkel együtt autóba szálltunk, és irány Pécs. A fiúk alig várták, hogy lássák végre a babákat. Túl korán érkeztünk, pont etetéskor, így… Tovább »

Első rész >>                                                                Az előző rész>>      Szombaton teljes eksztázisba kerültem. Hazamehetek! Délre ígérték a papírokat, ebédre otthon lehetünk.    Leszaladtam elbúcsúzni Jucitól, aki éppen szoptatott, kicsit elkenődve, mert sárgaság miatt csak hétfőn engedik el őket. Megbeszéltük, hogy majd keressük egymást, és készít rólunk egy profi albumot, ha majd mindannyian otthon leszünk – Juci… Tovább »

<<Első rész      << Előző rész Koraszülés? Ugyan már! Attól, hogy ikrek…  Az velem nem fordulhat elő! Kihordtam már három egészséges gyereket. Úgy szülök, mint a legrutinosabb ős-indián asszonyok. A babák ideálisan fekszenek, természetes szülésre készülünk. Fitt vagyok, erős, (a dupla-hordónyi körülményekhez képest) és most még amúgy sem érek rá. A babaszoba kész sincs, és össze se… Tovább »

Előző rész >>> Első rész >>> A várandósság a huszadik héttől valódi terhességgé vált. Semmi bajom nem volt, és mégis minden bajom volt. Szerencsére a hasamon kívül szinte nem is híztam semmit, ami a megevett ételmennyiséget tekintve valóságos csoda. Mégis nehezen vettem a levegőt, a tetőtérbe vezető lépcsőn félúton meg kellett állnom pihenni, mert majd’… Tovább »