
Első rész >> Az előző rész>> Nincs tragédia! – kapaszkodtam bele a gondolatba, és beálltam a két inkubátor közé. Andristól elnézést kértem, Gergőnek most nagyobb szüksége van rám. Odahajoltam a nyíláshoz, és elkezdtem szép halkan belebeszélni. Hogy itt vagyok, és hogy most már minden nap itt leszek, és hogy lélegezni kell, mert szeretem, szeretjük mindannyian,…
Tovább »